A nyers táplálás során a jód ellátás gyakran téma. A táplálkozási koncepcióktól függően fedezhetjük tengeri sóval, halakkal, esetleg jodizált kiegészítőkkel. A tengeri algát használják általában a BARF-ban. Sok kutyatulajdonost nem is érdekli ez a téma, mivel úgy gondolja, ha változatos étrendet biztosít kutyájának, akkor fedez vele mindent. Az élelmiszerek „kényszerített jódozása” idején az emberek többsége szkeptikus és inkább kerüli a jód minden forrását. De gyakran elfelejtett tény, hogy a kutyáink – ellentétben velünk – nem képesek a jódot raktározni, ezért sokkal magasabbak a szükségleteik, mint nekünk kétlábúaknak. Vessünk egy pillantást a tényekre.
Jód ellátás a vadon élő ragadozóknál
A természetben a ragadozók a teljes jód igényüket fedezni tudják a zsákmányállatból. Így elég jód szívódik fel. Fontos tudni, hogy a legtöbb prédában a jód több mint 80%-a a pajzsmirigyben kötődik. Természetesen a farkasok, vagy a dingók ezt elfogyasztják, ezért hozzájutnak a jódhoz.
És természetesen vannak különbségek a nyers etetési modellek között is. Például a BARF-ban a zsákmányt nem teljes egészében tápláljuk, hanem megpróbáljuk felépíteni. Nem javasolt a pajzsmirigy etetése, mert nehéz adagolni. Gyakran kapunk például csak túl nagy zsákmányállat pajzsmirigyszövetét, pl. szarvasmarha. De egy kistestű kutya képtelen lenne elejteni egy tehenet, ezért a marha pajzsmiriggyel túl sok jódot vinnénk be a szervezetébe. Ezért a tengeri moszat a BARF-ban a jód forrásaként van felhasználva.
A helyzet nagyon más a Prey-modellben. Egész zsíros állatokat táplálnak – teljes egészében, szőrrel és bőrrel. Egy egészben elfogyasztott nyúlból a kutya tökéletesen fedezi a napi jód bevitelét. De ez csak az igazán teljes ragadozó állatokra vonatkozik. A szupermarketben kapható pecsenyecsirke nem teljes zsákmány!
Amikor csak húst etetünk (zöldséggel, vagy nélküle, nem számít) az bizonyítottan jódhiányhoz vezethet. Az úgynevezett „All Meat Syndrome” kifejeződik a süllyedő pajzsmirigy-szintben, ami azt jelzi, hogy nem elegendő a jód a táplálékba. Ez a folyamat általában hónapok-évek alatt megy végbe. A test többé-kevésbé jól kompenzálja a hiányt. Néhány állat egész életén át tünet mentes, mások „csak” szubklinikus hypothyreosisban (pajzsmirigy működési rendellenesség egyik fajtája) szenvednek, és a legrosszabb esetben már fizikai tünetekkel is jár a betegség.
Jódigény a német Nemzeti Kutatási Tanács (NRC) szerint
A tudományos igényeket tekintve hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy nehéz fedezni a jód igényt egyedül húsból, belsőségből, tojásból, halból vagy sóból. Csak a hínár (0,05%-os jód tartalmú) táplálásával lehet elérni a megfelelő jód ellátást. A következő táblázat egy 30 kg-os kutya teljes szükségletét mutatja be különféle példákkal, melynek napi adagja 600g.
Jódigény az NRC szerint egy 30kg-os kutyának
Mint látható sóval vagy hallal nem lehet pótolni a jódot. Csak ha a színhús helyet minden nap halat kapna. Ha például mindennap heringgel etetnénk a kutyát, akkor körülbelül 300μg/nap lenne a jódbevitel, ami valószínűleg elegendő is lenne. De minden mást másképp kellene pótolni. De azt is láthatjuk, hogy a tengeri moszattal fedezhetjük a napi teljes igényt.
Most nézzünk meg egy 10kg-os 12 hetes kölyökkutyát, aki 480g ételt kap naponta.
Itt is világossá válik, hogy hínár nélkül nem lehet teljes mértékben kielégíteni az igényeket. Mindaddig, míg a tengeri moszatot helyesen adagoljuk, a BARF-ban a keresleti értékek nagyon pontos lefedettségét kapjuk.
Ebben az összefüggésben csak érdekességképp nézzünk meg pár száraztáp jódellátását.
Ha rájösz, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható (és az állatorvosok által előszeretettel ajánlott) szárazeledelek ilyen nagy mennyiségben tartalmaznak jódot, banálisnak tűnhet, hogy egyes barfosok azon vitatkoznak, hogy egy 30 kg-os kutya 0,6g vagy 0,8g tengeri algát kapjon. A száraz tápban lévő jód 3g alga/nap mennyiségnek felel meg. Ez a BARF-ban abszurdan nagy mennyiségű lenne, amit a szervezet nem is tudna jól hasznosítani.
Az NRC igények határértékei
A jódigény 61μg kölyökkutya (legfeljebb 16 hetes korig) esetén és 29,6 μg/kg felnőtt kutya esetén naponta. Viszont a két életszakasz között (17 hetes kortól 2 éves korig nagy testű kutyáknák) nincs meghatározva NRC követelmény. Ezért ezt az időszakot érdemes úgy átvészelni, ha fokozatosan csökkentjük a jódbevitelt a felnőttkori adaghoz. (Itt találtok egy jód tartalomra vonatkozó számológépet, németül van, de csak az első mezőt kell kitölteni, ami a kutya súlya, majd az utolsó előttiben kiírja a napi alga, illetve az utána lévőben a heti alga mennyiségét)
Ellenőrizzük a jód értékét a vérből
Ha szeretnél mindig tisztában lenni vele, hogy minden rendben van kis kedvenceddel, akkor a nyers étrend mellett érdemes évente teljes labort nézetni. (Ma már hazánkban is egyre több állatorvosnál elérhető a „BARF profil” névre hallgató vérvizsgálat, de személy szerint nem gondolom, hogy sokkal többet tud mint egy sima labor, de jóval drágább). Ha a labor eredmények nem mutatnak pajzsmirigy eltérést, akkor minden rendben, ha viszont igen az állatorvossal konzultálva belekezdhetsz a jód pótlásba, vagy épp a jód bevitel visszaszorításába. A BARF-ban próbáljuk a zsákmánymodellt felépíteni, de a tengeri algára szükség van a jódpótlás miatt. Hál’ istennek nincs nehéz dolgunk, hisz találhatók megfelelő táblázatok az adagoláshoz. Ha ezeket a mennyiségeket betartjuk, akkor nem adagoljuk túl a jódot. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a kutyának megfelelő jód ellátást biztosítsuk, akkor egy általános vérképpel ezt ellenőrizhetjük.
Forrás: https://der-barf-blog.de/
Vélemény, hozzászólás?